Jogi tanács

A szent betegség, jogász szemmel 1.

Addig amíg az agyműködés mechanizmusát a tudósok kezdetleges feltevésekkel tudták csak körülírni, az átlagos emberi gondolkodás természetfeletti erők, gonosz szellemek rontásával magyarázta az epilepsziát. A régi kor embere ellentmondásosan dolgozta fel, ha egy egyébként egészséges társa nagyrohamát, esetleg eszméletvesztéssel járó rángatózását tapasztalta: voltak, akik emiatt megbélyegezték, boszorkánynak tartották társaikat, mások viszont egy Szent betegség irigyelt, kiválasztottnak tartott mártírjait tisztelték bennük. Az agykutatás fejlődésével, mikor napjainkra az epilepsziás gyermekek 80.85%-a rohammentessé tehető, háromnegyedük pedig véglegesen meggyógyul, fokozatosan lebomlik a betegséget körüllengő misztikum. Az epilepsziával élők a mai Magyarországon nem szorulnak a társadalom perifériájára, de sajnos leszögezhető: ennek veszélye náluk fokozottabban fennáll. Az alapvető probléma társadalmi megítélésükben rejlik: a betegek többsége többet szenved az előítéletektől, mint a rohamoktól. Egyes epilepsziával élők homlokára bélyegként sül betegségük: nehezen találnak munkát, alakítanak ki társas kapcsolatot, sokan pszichésen is megsínylik azt, hogy életüket folytonos elővigyázatosságban, az esetleges rohamok veszélyének árnyékában élik. De ami hátrányuk, az előnyükre is válhat: a talpon maradásukhoz szükséges fokozott akaraterejük az élet minden területén egészséges társaiknál előrébb vihetik őket Az epilepsziával élők társadalmi megítélése a betegség valós arcának megmutatásával javítható, ami azonban aggasztó, hogy az állam is magukra hagyja őket. Sok törvénykönyvet kell ahhoz végigböngésznünk, hogy utalást találjunk az epilepsziával élők megsegítésére. A társadalombiztosítási támogatással rendelhető gyógyszerekről, valamint a magasabb összegű családi pótlékra jogosító betegségekről szóló jogszabályokban találhatunk csupán őket segítő rendelkezéseket. A jogi normák zöme az epilepsziával élőkre nézve hátrányokat és korlátozásokat ír. Vitathatatlan, hogy gyakran a kiszámíthatatlanul és váratlanul előtörő rosszullétek miatt az egyén akaratától független jelenségek lépnek fel, mely életmódi korlátozásokat tesz szükségessé rohammentes időszakban is. A jogszabályokban írt tilalmak zöme méltányolható, epilepsziával élő társaink is megértik, hogy nehezen vagy egyáltalán nem lehetnek hivatásos katonák vagy a folyókon szolgálatot teljesítő roncskiemelők. Az viszont nehezen tolerálható, hogy az állam lehunyja szemét" és nem nyújt segítő kezet a rászorultaknak és a sokszor jelentős terhet cipelő hozzátartozóiknak. A későbbiekben szükségesnek tartjuk áttekinteni az epilepsziával élők munkavállalásának, családalapításának és gyermekvállalásának, valamint társadalombiztosítási juttatásaik jogi problematikáját. Még az előbbieknél is fontosabb azonban minél több fórumon hangot adni annak, hogy az epilepsziával élők ne elszigetelt, magányos emberek legyenek, hanem egységbe tömörülő, érdekeiket együttes fellépéssel érvényesítő csoportot alkossanak. Csak így érhető el, hogy gondoskodó állam" támogassa őket. Jogász-szemmel ma az autóvezetésről szólunk. Az epilepsziával élő emberek a gépkocsivezetés engedélyezése szempontjából különböző megítélés alá esnek. Akinek eszméletvesztéssel járó megbetegedése volt vagy van, annak alkalmassága csak epileptológus, illetve az epilepsziás betegek kezelésében járatos szakorvos véleménye alapján állapítható meg. Az epilepsziák egy jóindulatú csoportjánál, amelyben megfelelő gyógyszerelés esetén teljes rosszullétmentességet lehet elérni az esetek 85-90%-ban, a páciens egy év rohammentesség után már kaphat magángépjármű vezetői engedélyt. Az engedély csak megfelelő gondozás, szigorú gyógyszerelés és epileptológus javaslata mellett adható meg. Egy másik csoportban legalább 2 év gyógyszeres rohammentesség szükséges ahhoz, hogy a vezetés szóba jöhessen. Akiről megállapították hogy úgynevezett "alkalmi" epilepsziás rohama volt, csak 1 év türelmi idő után vezethet újra, amennyiben ez alatt nem jelentkezett újabb rosszullét. Általánosságban az a szabály - ha egyéb tényezők ezt nem módosítják -, hogy gépkocsit vezethet minden gyógyult beteg, vagyis aki 3 gyógyszeres rohammentes év után még két évig gyógyszermentesen is rosszullétmentes maradt. Aki nem tartozik a gyógyult kategóriába és gyógykezelésben részesül, az hivatásos gépjárművezetői jogosítványt nem kaphat. Különleges elbírálást igényel és szakember megítélésétől függően esetleg vezethet, akinek pl. csak alvásban vannak rosszullétei vagy aki jó előre következetesen megérzi, hogy rosszulléte lesz, és/vagy a rosszullét nem jár a gépjárművezetői képesség elvesztésével. Ezek azonban igen ritka kivételek lehetnek. Aki tehát érvényes járművezetői engedéllyel rendelkezik, nyugodtan autóba ülhet, de a legapróbb tünet észlelésekor a forgalomból ki kell szállnia. Mindenkinek jogszabályban előírt kötelessége, hogy amennyiben önmagán olyan állapotromlást észlel, amely a közúti járművezetésre akár csak átmenetileg is alkalmatlanná teheti, köteles orvosi vizsgálatra jelentkezni. Sajnálatosan többször is felmerült már közúti baleset gondatlan okozásakor az epilepsziával élő balesetet okozó büntetőjogi felelőssége. Következetes a büntetőbírói gyakorlat: aki eltitkolja orvosa elől tüneteit és fellépő betegségének következtében felmerülő, akaratától független cselekményével másnak 8 napon túl gyógyuló sérüléssel járó balesetet okoz, 1 évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. l~a a baleset maradandó fogyatékosságot, súlyos egészségromlást vagy tömegszerencsétlenséget, avagy halált okoz, úgy a büntetés 3 évig illetőleg 5 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Gondoljunk a KRESZ-ben élő bizalmi elvre, mely szerint minden közlekedő joggal számíthat arra, hogyha ő maga szabályosan jár el, akkor a közlekedés szabályait mások is megtartják. Tejesen biztosak vagyunk benne, hogy epilepsziával élő barátaink saját és környezetük érdekében tolerálják az életükkel együtt járó korlátozásokat, éppen ezért is lehetnek nyugodtak afelől, hogy a társadalom is befogadja és saját érdekében támogatja őket.

Dr. Sziptner Attila
JOGI TANÁCSADÁS